Ki vagyok? Mit kell tudni rólam?
1974-ben születtem Budapesten, de 1976-ban a családom Pécsre költözött, így ott nőttem fel. Pedagógus szüleim két húgommal együtt szigorúan, de a tőlük telhető legnagyobb szeretettel neveltek. Édesanyám komoly vallási és erkölcsi értékrendje meghatározó volt számomra, és bár életem során sok minden megkopott ebből, a mai napig hálás vagyok azokért az értékekért, amelyeket belém plántált. Szerettem a kortársi közösségek középpontjában lenni, azonban legtöbbször hiperaktivitásommal tűntem ki, amit akkoriban csak úgy címkéztek, hogy eleven, rossz gyerek.
Műszaki szakközépiskolában, majd később műszaki felsőoktatásban tanultam, de ekkor már életvitelem egyre jobban letért a családom által elképzelt életútról. 2004-ben, alig 30 évesen értem el életem mélypontját, amikor be kellett látnom, hogy az önpusztító életmódom, amelybe minél több szenvedélyt próbálok belepréselni, nem adja meg azt az örömöt és boldogságot, amire vágyom. Ekkor találtam rá Isten kegyelméből arra a segítségre, ami gyökeres fordulatot hozott az életembe. Elkezdtem szembe nézni magammal, a múltammal, a rossz működéseimmel és mélyreható önismereti munka révén (amely azóta is tart) sikerült arra a reálisabb önképre szert tennem, ami a lelkileg, szellemileg egészségesebb élethez vezetett.
Egy idő után a megélt tapasztalataimmal elkezdtem más, hasonló sorsú embereknek is segíteni, ezáltal kamatoztatva a megszerzett tudásomat. 2010-ben hívtak meg segítőnek dolgozni egy rehabilitációs otthonba, a Hivatásőrző Házba, Leányvárra, ahol saját élményű segítőként kísérhettem a házba kerülő sorstársak felépülését. Munkám során egyéni beszélgetésekben, terápiás csoportokon, kirándulásokon és sok más egyéb program alkalmával találkoztam a házban gyógyuló szenvedélybetegekkel.
A saját életemben megélt tapasztalataimmal tudtam közelíteni a felépülésre vágyókhoz, akikkel nem ritkán őszinte, mély, baráti kapcsolatok tudtak kialakulni. A saját tapasztalatok mellett ’Szenvedélybeteg-gondozó’ szakképesítést szereztem s ezt követően folyamatosan képzem magam tovább, hogy még professzionálisabban tudjam segíteni a hozzám forduló betegeket. 2017 végén, közel nyolc évnyi terápiás munka után szakmát váltottam és a korábban megszerzett végzettségeimet életre keltve ipari automatizálással kezdtem foglalkozni. 2018 és 2019 között kevés személyes segítő munkát végeztem, csupán néhány felépülő sorsát követtem, segítettem. Pár alkalommal szakértőként szerepeltem a médiában és szervezett eseményeken.
2020 januárjától újra terápiás csapatban folytatom a segítő munkát a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai részlegén.
Témák: alkohol függőség, drogfüggőség, függőség, házasság, játékszenvedély, kapcsolat-függőség, párkapcsolat hiánya
Végzettség: Szociális szakgondozó, Szenvedélybeteg segítő, PKT többcélú intézmény, 2012
Jelenleg újra az eredeti szakmámban, műszaki pályán keresem a kenyerem, de nem szakadtam el a sorstársaimtól és a terápiáktól, folyamatosan tartom a kapcsolatot velük, hogy ez is segítsen a józanságomat ápolni.
Nem vagyok gyógyult. Felépülő játékos vagyok, aki a felfüggesztett büntetését tölti, vagyis oda kell figyelnem, hogy kordában tartsam a szenvedélybeteg gondolkodásom. Reményeim szerint révbe értem, és a megszerzett tapasztalatokat a magam, a magunk és a mások javára fordíthatom, tovább kamatoztathatom. Hálás vagyok érte az Istennek és minden sorstársamnak, akiktől vagy akik által sikerült mindig új tapasztalatokat, erőt és reményt gyűjtenem.