Blog

Dr. Sue Johnson a konfliktusokról és a biztonságos kötődésről

A konfliktus alapvetően nem más, mint frusztrált szeretet-energia. Dr. Sue Johnson, az érzelem fókuszú terápia (ÉFT) megalkotója szerint a szerelmesek a konfliktusokban valójában az életükért küzdenek, „küzdj vagy menekülj” üzemmódban.

A partnerek közötti vita valójában tiltakozás a szétkapcsolás, eltávolodás (primal panic) ellen, amelyre bekapcsol a riasztórendszer, az amigdalában lévő félelem-központ, és beindul az automatikus válasz. Ez aztán könnyen eszkalálódik, valamilyen, eredetileg csip-csup ügyből, és ördögi párbeszéd indul. Mint az olyan táncban, ahol a közeledés-távolodás bizonyos szabályok szerint zajlik*. De ez egy olyan ördögi kör, amelynek nincs valódi kezdete, nincs bűnös, hanem maga a negatív spirál a közös ellenség.

Dr. Johnson szerint a szerelem olyan érzelmi kötelék, amelyben a szerelmes úgy szeretne kötődni partneréhez, mint gyermek az anyjához – és ez mindannyiunk vágya. Ez azonban egymással szembeni nyitottságot, egymásra hangolódást, kölcsönös válaszkészséget feltételez. Ha a múltban nem vették figyelembe szükségleteinket, azaz érzelmi nélkülözésben, elhanyagolásban volt részünk, a számunkra fontos személyekkel szemben hiperszenzitivitás alakul ki, és a jelenben is kialakulhatnak ilyen fájdalmas pontok. Ekkor agyunk riadót fúj, amelyet düh, elnémulás és sebünk elrejtése, álcázása követ. Ez nem a mi hibánk, hanem egy olyan automatikus reakció, amely a múltban a túlélésünket szolgálta, és amely megküzdési stratégia most, a jelenben nem enged közel a másikhoz. Mai függetlenség-mániánk mögött ez rejlik, miközben a szeretet olyan alapvető szükséglet lenne, mint a víz, az elutasítás viszont ugyanazt az agyi területet aktiválja, mint a fizikai fájdalom.

Fejleszteni kell a kommunikációt, keresni és építeni a kapcsolatot, kölcsönös bizalomra és egymásra-hangolódásra bíztatva, és olyan biztonságos kötelék kialakítására, amelyben lehetséges a félelmek és az igények szabad kifejezése.

Dr. Johnson szerint látni kell a felek közti táncot, azt, hogy hogyan viszi tovább a saját és a másik mozdulatai. Érdemes felfedezni, hogy mi váltja ki a reakciót, ahhoz milyen jelentés fűződik, és milyen cselekvésre késztet? És vajon mi van mögötte, milyen félelem és milyen szükséglet? Dr. Johnson szerint érdemes a fél fájdalmát komolyan venni, beszéltetni, megtudni, hogy miért olyan fontos az incidens és miért fáj ennyire? Fontos elismerni a fájdalmat, és fontos elismerni az ahhoz való esetleges hozzájárulást, kifejezni a megbánást és megmutatni, hogy a másik fájdalma hatással van ránk. Érdemes kideríteni, hogy mire van szükség ahhoz, hogy a trauma itt és most feloldódjon?

Dr. Johnson szerint egy biztonságosan kötődő személy empatikusabb, könnyen kér és ad segítséget, van energiája kifelé fordulni, világosabban gondolkodik és független tud lenni. Azt éli meg, hogy fontos a kapcsolatban, a másik ott van neki, elérhető, könnyen tud vele érzelmileg kapcsolódni, megragadni a figyelmét, és nem érzi magát magányosnak vagy kizártnak. Megoszthatja az érzelmeit, támaszkodhat a másikra, megkapja a megerősítést, nyugodt a közelében, érdeklődő, beavathatja a bizalmas dolgaiba, és hajlandó érte akár érzelmi kockázatot is vállalni (Sue J. 2011.)

* Háromféle tánc van: 1. Keresd a bűnöst! (Find the Bad Guy) – az egyik fél mindig áldozat, a másik mindig a felelős, 2. Ellentánc (Protest Polka) – az egyik fél az üldöző, a másik a kivonuló, 3. Nincs tánc (Freez and Flee) – az egyik fél sír, a másik közönyös / a 2. táncnál az üldöző feladta.
Irodalomjegyzék

Sue Johnson: Ölelj át! Park Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011.