Author: Segitohalo

  • Hazai hírek: rehabilitációs szakmai nap, drogprevenciós sportnap és továbbképzések

    Ősszel több hazai esemény is azt mutatta, hogy a megelőzés és a rehabilitáció ott működik a legjobban, ahol a szakemberek, az iskolák és a közösségek együtt dolgoznak. Összefoglalónk három friss hírt gyűjt egybe.

    Szakmai nap a fiatalok rehabilitációjáról

    Szeptember 29-én a Református Drogmisszió terápiás otthonának Madách utcai részlege látott vendégül fővárosi szakembereket. A „Szerhasználó fiatalok rehabilitációja” című szakmai napot a Budapesti Szociális Szakmatámogatási Hálózat Addiktológia Munkacsoportja szervezte. A résztvevők a szenvedélybeteg-ellátás, a gyermekjólét, a gyermekvédelem és a hajléktalanellátás területéről érkeztek, a minisztériumot a szenvedélybeteg-ellátásért felelős referens képviselte.

    A vendégek nemcsak előadásokat hallgattak, hanem részt vettek a reggeli közösségi csoporton és választható műhelyeken is. Ezek a sport és a munkaterápia szerepéről, a bizalomépítésről, az élményterápiáról és a drámapedagógiáról szóltak. A kalandpályán többen maguk is kipróbálták a magasban való mozgást. A felépülésben lévő lakók vezették körbe a vendégeket. Szó esett az utógondozásról, a felvétel feltételeiről és a tinédzserek motivációjáról is. Az otthon tapasztalata szerint a közösségi alapú terápia, amelyben lakók és munkatársak egymást támogatják, hosszú távon hatékony.

    Sport a drogok helyett Dunaújvárosban

    Szeptember 25-én a Dunaújvárosi Egyetemen 300–400 középiskolás vett részt drogprevenciós sportnapon. A rendezvény a Fejér Vármegyei Önkormányzat „Tisztán jobb!” projektjének része volt, a megyei rendőr-főkapitányság és a Dunaferr Technikum közreműködésével.

    A program interaktív foglalkozásokból, „részeg szemüveges” kipróbálásból, egészségmérésekből és közel száz fős futsalkupából állt. A rendőrség bűnmegelőzési szakembere és az MRE Újváros Drogambulancia munkatársai a függőségről és a felelős döntésekről beszéltek. A nap csúcspontja egy élsportolói beszélgetés volt egy olimpiai bronzérmes vízilabdázó, egy Európa-bajnok tornász, egy sportlövő és egy labdarúgó részvételével. A siker, a kudarc és a stressz kezeléséről beszéltek, azzal az üzenettel, hogy a nehézségek alkohol és drog nélkül is megoldhatók.

    Lezárult három prevenciós továbbképzés

    A drogterapia.hu beszámolója szerint a 2025/26-os tanév második felében három akkreditált drogprevenciós továbbképzés zárult le, összesen 30 résztvevővel. A pedagógusok, iskolapszichológusok és szociális szakemberek közül 24-en Fejér vármegyéből érkeztek, és a megyei önkormányzat és a kábítószerügyi egyeztető fórum pályázatának köszönhetően ingyen vehettek részt.

    A résztvevők szerint a legtöbbet a gyakorlati feladatokból, a serdülők lelki világának megértéséből és a család szerepéről szóló részekből tanultak. Sokan magabiztosabban terveznének saját prevenciós programot. A következő tanévben újabb képzés indul.

    Mi köti össze a három hírt?

    Mindhárom esemény mögött ugyanaz a felismerés áll: a szerhasználat megelőzése és a felépülés támogatása nem egyetlen intézmény feladata. A terápiás otthonnak szüksége van a gyermekvédelemre és a családsegítőkre, az iskolának a rendőrségre és a civil szervezetekre, a pedagógusnak pedig olyan tudásra, amellyel időben felismeri a bajt. Minél jobban ismerik egymást a szereplők, annál rövidebb az út a segítségig.


    Ha szakemberként vagy hozzátartozóként segítséget keresel a környékeden, nézd meg az addiktológiai adatbázisunkat.

    Források: drogterapia.hu – Fővárosi szakembereket láttunk vendégül · FEOL – drogprevenciós sportnap · drogterapia.hu – Sikerrel zárultak prevenciós továbbképzéseink

    Az összefoglaló a Segítőháló saját szerkesztése a megjelölt forrás(ok) alapján. A teljes eredeti cikket a forrásnál olvashatod.

  • Változik az opioidpiac, a drogok mindenütt könnyen elérhetők – az Európai drogjelentés 2026 fő megállapításai

    Júniusban mutatta be Brüsszelben az Európai Unió Drogügynöksége (EUDA) az Európai drogjelentés 2026-os kiadását. A jelentés az EU 27 tagállamának, valamint Norvégiának és Törökországnak az adataira épül. Fő üzenete: a drogpiac gyorsan változik, az utcán kapható szerek egyre kiszámíthatatlanabbak, és sokan úgy fogyasztanak nagy hatóanyag-tartalmú anyagokat, hogy nem is tudnak róla.

    Halálesetek és túladagolás

    2024-ben az EU-ban legalább 7600 haláleset kötődött közvetlenül a drogfogyasztáshoz. Az esetek többségében egynél több szer volt jelen, és továbbra is az opioidok a leggyakrabban érintettek. A kokain a 20 ország adatai alapján a drogos halálesetek 27 százalékában szerepelt.

    Kannabisz és kokain

    Az elmúlt évben mintegy 24,9 millió 15–64 éves európai használt kannabiszt. A drogkezelésbe lépők harmada kannabisz miatt kér segítséget. A kokain a második leggyakoribb illegális drog, mintegy 4,3 millió felnőtt használta az elmúlt évben. A szennyvízvizsgálatok szerint a vizsgált városok többségében nőtt a kokainmaradványok mennyisége. 2024-ben 330 tonna kokaint foglaltak le Európában. Ez kevesebb az előző évinél, de a lefoglalások száma tovább nőtt. A crack miatt kezelésbe lépők száma is emelkedik.

    Új veszélyek: nitazének és ketamin

    A jelentés egyik legaggasztóbb része a szintetikus opioidokról szól. 2024-ben tíz országban több mint 50 ezer nitazént tartalmazó tablettát foglaltak le, miközben 2022-ben még csak 380-at. A nitazének gyakran hamisított gyógyszerekben jelennek meg, és a fentanilnál is erősebbek lehetnek. Bulgáriában két év alatt több mint száz halálesetet kötöttek fentanilhoz.

    Gyorsan terjed a ketamin is. A miatta kezelésbe lépők száma öt év alatt a négyszeresére nőtt, és a szennyvízadatok szerint a városok többségében emelkedett a használata. Megjelentek továbbá a vape-folyadékokban és ehető termékekben árult félszintetikus kannabinoidok, amelyek gyerekekhez és fiatalokhoz is eljuthatnak.

    Az új pszichoaktív anyagok áradata sem lassul: 2025-ben ötven új szert jeleztek először Európában, így az EUDA által figyelt anyagok száma 1050-re nőtt.

    Magyar vonatkozás

    A jelentés említi a 2025-ös hepatitis A-járványt, amely Csehországot, Magyarországot, Ausztriát és Szlovákiát érintette, és 39 halálesettel járt. A droghasználók, különösen a szereket injekcióban használók körében a fertőző betegségek továbbra is komoly kockázatot jelentenek.

    A hepatitis A a fertőzött széklettel szennyezett kézen, ételen vagy vízen keresztül terjed, ezért a rossz higiénés körülmények között élő vagy hajléktalan droghasználók különösen veszélyeztetettek. A betegség ellen hatékony védőoltás létezik. Az alacsony küszöbű szolgáltatók és a háziorvosok tudnak segíteni abban, hogy a veszélyeztetettek hozzájussanak.

    Mit jelent ez?

    Lorraine Nolan, az EUDA igazgatója szerint a gyorsan változó piacon minden eddiginél fontosabbak a megbízható adatok. A kínálat és a kereslet visszaszorítását tudományos alapon, az emberi jogokat és a közegészséget szem előtt tartva kell összehangolni.

    A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egyre fontosabbak az ártalomcsökkentő és alacsony küszöbű szolgáltatások. Ilyeneket az addiktológiai adatbázisunkban is találsz.

    Források: EUDA – European Drug Report 2026 · EUDA – Understanding Europe’s drug situation in 2026 · Nordic Alcohol and Drug Policy Network

    Az összefoglaló a Segítőháló saját szerkesztése a megjelölt forrás(ok) alapján. A teljes eredeti cikket a forrásnál olvashatod.

  • Száznál több szakember az egri „Tiszta Élvezet” drogügyi konferencián

    Több mint száz pedagógus, egészségügyi és szociális szakember vett részt október elején Egerben a 24. „Tiszta Élvezet” regionális drogügyi konferencián. A rendezvényt az Uránia IFI Pontban tartották, a mentális egészség világnapjához kapcsolódva. A program fő kérdése az volt, hogyan védhetik meg a közösségek a fiatalokat a szerhasználattól és a lelki krízisektől.

    Negyedszázad változásai

    A konferenciát Kohári Szilvia, az egri Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) elnöke nyitotta meg. Felidézte, hogy a fórum megalakulása óta eltelt mintegy huszonöt évben alapjaiban változott meg a drogprevenció szerepe, módszertana és eszköztára. A fiatalokat ma sokkal többféle hatás éri, mint korábban, ezért különösen fontos, hogy a különböző területen dolgozó szakemberek megosszák egymással tapasztalataikat.

    Az iskolai kötődés ereje

    Suha Tamás szociológus, a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat munkatársa az iskolai kötődésről beszélt. Szerinte egy támogató iskolai közösség, és benne egy elérhető pedagógus vagy más felnőtt, sokat segíthet a kamaszoknak a stressz kezelésében és a konfliktusok megoldásában. Az addiktológiai kutatások régóta igazolják, hogy az iskolához és a felnőttekhez való kötődés a szerhasználat egyik legerősebb védőfaktora.

    Kortárssegítés az egyetemen

    Kerek-Bócsi Ivett, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatói szolgáltató központjának vezetője helyi jó gyakorlatot mutatott be: a Kortárssegítő Mentálhigiénés Tanácsadó Irodát (KoMeTi). A kezdeményezés lényege, hogy a fiatalok egymásnak nyújtanak alacsony küszöbű, könnyen elérhető támogatást, mert sokan szívesebben fordulnak egy kortárshoz, mint egy hivatalos ellátóhoz.

    Közös üzenet: kapcsolat és közösség

    Összesen öt előadás hangzott el. A témák között szerepelt a gyermekkori élmények feldolgozása, az iskolai kötődés és a kortárssegítés is. Az előadók egybehangzó üzenete szerint a kortársnyomás, a családi problémák és az identitáskeresés nehézségei közepette a biztonságos, elfogadó közeg erősíti a fiatalok megküzdési képességét és ellenálló képességét. Többen hangsúlyozták a jó kommunikáció és a szociális érzékenység fejlesztésének fontosságát is.

    A megelőzésben tehát az egyéni felelősség mellett a támogató emberi kapcsolatoknak és a megtartó közösségeknek is meghatározó a szerepe. A szakmai napot kerekasztal-beszélgetés zárta, ahol a résztvevők kérdezhettek az előadóktól.

    Miért fontosak a helyi konferenciák?

    A regionális szakmai találkozók ott erősítik a hálózatot, ahol a segítség valóban történik: az iskolákban, a családsegítőkben és a háziorvosi rendelőkben. Egy pedagógus, aki ismeri a helyi szenvedélybeteg-segítő szolgálatot, sokkal gyorsabban tud segítséget kérni egy bajban lévő diák számára.

    A Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (KEF-ek) éppen erre a célra jöttek létre. Helyi szinten ülnek egy asztalhoz az önkormányzat, az iskolák, az egészségügy, a szociális ellátás, a rendőrség és a civil szervezetek képviselői, hogy közösen tervezzék meg a megelőzést, és tudjanak egymás munkájáról. Az egri konferencia-sorozat ennek az együttműködésnek a látható eredménye.

    A Heves megyei és országos segítő szolgáltatásokat az addiktológiai adatbázisunkban gyűjtöttük össze.

    Forrás: Egri Hírek (2026. október 11.)

    Az összefoglaló a Segítőháló saját szerkesztése a megjelölt forrás(ok) alapján. A teljes eredeti cikket a forrásnál olvashatod.

  • Fogyasztószer a függőség ellen? Miért óvatosak a kritikusok a GLP-1 csodával

    A GLP-1 receptor-agonisták, például a szemaglutid és a tirzepatid, a cukorbetegség és az elhízás kezelésében lettek ismertek. Az utóbbi években egyre több beszámoló szól arról, hogy szedésük mellett csökken az alkohol, a nikotin vagy más szerek iránti sóvárgás. A média már „függőség elleni csodaszerről” ír. Chinedu Akpa gyógyszerész és orvosi újságíró elemzése szerint azonban a bizonyítékok ennél jóval szerényebbek.

    Mit tudunk a hatásmechanizmusról?

    A GLP-1 receptorok nemcsak a bélben, hanem az agy jutalmazási rendszerében is megtalálhatók, például a ventrális tegmentális areában és a nucleus accumbensben. A jelek részben a nervus vaguson keresztül jutnak el ide. A feltételezés szerint a szerek a dopaminerg jelátvitel befolyásolásával tompítják a jutalomérzetet, így a szerhasználat kevésbé „éri meg”.

    Mit mutatnak a vizsgálatok?

    • A dán SEMALCO-vizsgálat 108, alkoholhasználati zavarral és elhízással élő beteget követett 26 hétig, randomizált, placebokontrollált elrendezésben. A szemaglutid mellett kevesebb volt a nagyivásos nap. A vizsgálatot részben a gyártóhoz köthető alapítványok finanszírozták.
    • Egy nagy amerikai veteránvizsgálat (BMJ) több mint 600 ezer 2-es típusú cukorbeteget követett. A GLP-1-szerek szedése többféle szerhasználati zavar alacsonyabb kockázatával járt együtt. Ez azonban megfigyeléses vizsgálat, amely ok-okozati kapcsolatot nem bizonyít.

    A pszichiátriai mellékhatások kérdése

    A biztonságossági adatok ellentmondásosak. A randomizált vizsgálatok és az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) értékelése nem talált egyértelmű pszichiátriai kockázatot. Egy több mint 107 ezer beteget összesítő metaanalízis sem mutatott összefüggést. A mellékhatás-bejelentési adatbázisok és egyes megfigyeléses vizsgálatok viszont depresszióra és szorongásra utaló jelzéseket találtak. Arról pedig keveset tudunk, mi történik, ha valaki hosszú ideig gyógyszeresen befolyásolja az agy jutalmazási rendszerét, és mi lesz a sóvárgással a gyógyszer elhagyása után.

    A környezet szerepe

    A szerző egy klasszikus vizsgálatot is felidéz. A vietnámi háborúból hazatérő amerikai katonák között sokan váltak opiátfüggővé a fronton, de otthon döntő többségük visszaesés nélkül felépült. Lee Robins kutatása szerint ebben a környezetváltozás, a családi támogatás és a szer nehezebb elérhetősége kulcsszerepet játszott. A tanulság: a függőség nem csupán agyi folyamat, hanem az életkörülmények, a kapcsolatok és a trauma is formálják.

    Mit jelent ez a gyakorlatban?

    A szerző nem tagadja, hogy a GLP-1-szerek hasznos eszközök lehetnek a jövőben. Arra figyelmeztet viszont, hogy a gyógyszeres kezelés nem helyettesíti a pszichoterápiát, a motivációs munkát és a közösségi támogatást, legfeljebb kiegészítheti azokat. Addiktológiai szemmel ez evidencia: a sóvárgás csökkentése még nem jelent felépülést.

    Érdemes azt is tudni, hogy az alkoholhasználati zavar kezelésére már ma is léteznek engedélyezett, bizonyítottan hatékony gyógyszerek, amelyek a sóvárgás csökkentésével vagy a visszaesés megelőzésével segítenek. Ezekről addiktológus vagy pszichiáter szakorvos dönt, és a legjobb eredményt pszichoszociális támogatással együtt adják.

    Magyarországon a GLP-1-szereknek nincs függőség kezelésére szóló engedélye, alkalmazásukról mindig orvos dönt. Ha segítséget keresel, az addiktológiai adatbázisunkban beutaló nélkül felkereshető addiktológiai gondozókat találsz.

    Forrás: Mad in America (2026. október 10., angol nyelvű)

    Az összefoglaló a Segítőháló saját szerkesztése a megjelölt forrás(ok) alapján. A teljes eredeti cikket a forrásnál olvashatod.

  • A fiatalok visszavettek, az 50–64 évesek viszont egyre többet isznak

    Az Egyesült Államokban a koronavírus-járvány óta először csökkent érdemben az alkoholfogyasztás, de nem mindenkinél. Az Annals of Internal Medicine folyóiratban megjelent elemzés szerint a változást főként a fiatalabb generációk hozták. Az 50 és 64 év közöttiek körében ugyanakkor évek óta nő a nagyivás. A kutatást Brian P. Lee vezette, és 114 352 amerikai felnőtt 2018 és 2024 közötti válaszaira épül.

    Mi változott?

    2022 és 2024 között országosan mintegy 2 százalékkal csökkent az alkoholt fogyasztók aránya, a nagyivás pedig több mint 8 százalékkal esett vissza. A szerzők szerint ez az első igazolt, országos szintű csökkenés a pandémia kezdete óta. A fogyasztás azonban még mindig a járvány előtti szint felett van.

    A legnagyobb elmozdulás a Z generációnál látszik: körükben több mint 5 százalékkal csökkent az alkoholt fogyasztók aránya. A millenniumi generációnál a nagyivás 17 százalékkal esett vissza. A nőknél a nagyivás 9, a férfiaknál 7,7 százalékkal csökkent.

    A kutatásban nagyivásnak számított, ha egy férfi legalább napi öt vagy heti tizenöt, egy nő legalább napi négy vagy heti nyolc italt fogyasztott.

    Az aggasztó kivétel: a középkorúak

    Az 50–64 évesek körében egészen más a kép. 2018 és 2024 között ebben a korcsoportban közel 4 százalékkal nőtt az alkoholfogyasztás, a nagyivás gyakorisága pedig több mint 36 százalékkal emelkedett.

    Ez egészségügyi szempontból különösen nyugtalanító. Az életkor előrehaladtával ugyanannyi alkohol mellett is nagyobb a máj-, daganatos és szív-érrendszeri betegségek kockázata. A középkorú nagyivás ezért hosszabb távon több megbetegedéssel és korai halálozással járhat.

    Miért isznak kevesebbet a fiatalok?

    A kutatás nem vizsgálta az okokat, de a szerzők felvetnek néhány lehetséges magyarázatot. Változnak a társadalmi normák, és egyes fiatalok alkohol helyett más szereket, például kannabiszt választanak. Lee szerint az ivás társas szokás, így néhány ember döntése egy egész baráti kör szokásait átformálhatja.

    A kutatók arra jutottak, hogy mivel a korosztályok ennyire eltérő irányba mozognak, a megelőzési és kezelési programokat is célzottabban kellene kialakítani.

    Mit tanulhatunk belőle itthon?

    A minta hasonlít a magyar adatokra. Az Eurostat 2025-ös felmérése szerint nálunk is a fiatalok isznak a legritkábban, és a középkorú, idősebb férfiaknál a legelterjedtebb a napi ivás. A középkorúak ivása ráadásul gyakran rejtve marad: munka, család és megszokás mögé bújik, és sokszor csak egy egészségügyi vizsgálat hozza felszínre.

    Néhány jel, amely középkorban is problémás ivásra utalhat: az esti ital a stressz vagy az alvás „gyógyszerévé” válik, egyre több kell ugyanahhoz a hatáshoz, az alkoholmentes napok elmaradnak, vagy a környezet szóvá teszi az ivást, és ez ingerültséget vált ki. Önmagában egyik sem diagnózis, de együtt érdemes komolyan venni őket.

    Ha hozzátartozóként aggódsz valakiért, vagy magadon veszed észre a változást, az addiktológiai adatbázisunkban beutaló nélkül felkereshető gondozókat és önsegítő csoportokat találsz.

    Forrás: Origo (2026. szeptember 25.)

    Az összefoglaló a Segítőháló saját szerkesztése a megjelölt forrás(ok) alapján. A teljes eredeti cikket a forrásnál olvashatod.

  • Kevesebb baj a kamaszoknál – a kockázat a legsérülékenyebbekre sűrűsödik

    Kedvező, de figyelmeztető eredményekkel zárult Portugália legfrissebb iskolai felmérése a fiatalok addiktív viselkedéseiről. Az ICAD, a portugál függőségügyi intézet ECATD-CAD 2024 vizsgálata a 13–18 éves, állami iskolába járó diákokat kérdezte meg, és az eredményeket a 2019-es adatokkal vetette össze.

    Mi javult?

    Az összkép biztató. Minden vizsgált problémás helyzet ritkábban fordult elő, mint öt évvel korábban: kevesebb volt az erőszakos viselkedés, a baleset, a kórházi kezelés és a kockázatos szexuális viselkedés.

    A diákok válaszai alapján ebben a jobb tanulmányi eredmények, a szorosabb szülői figyelem és a ritkább éjszakai kimaradások játszanak szerepet. Az ICAD ezeket védőfaktornak tekinti.

    Kiknél sűrűsödik a kockázat?

    A jó átlag mögött egy kisebb, sérülékeny csoport rejlik. A problémák leginkább azoknál a fiataloknál halmozódnak, akiknél egyszerre jelenik meg a gyenge iskolai teljesítmény, a laza szülői felügyelet, a gyakori éjszakai programok és a rosszabb testi-lelki jóllét.

    Az alkohol és különösen az illegális drogok használata továbbra is a legerősebb kockázati tényező, és ez a hatás 2019 óta erősödött. Akik alkoholt és drogot is fogyasztottak, sokkal gyakrabban kerültek balesetbe, rendőrségi ügybe vagy internetes zaklatásba, mint akik csak alkoholt ittak. A legtöbb probléma nem közvetlenül egy-egy fogyasztási alkalom után jelentkezett, ami arra utal, hogy a szerhasználat egy tágabb, kockázatos életmód része.

    Az ivás oka a legtöbb fiatalnál a jó hangulat és a társaság. Jelentős azonban azok aránya is, akik a problémáik elfelejtésére isznak. Az intézet ezt a későbbi függőség korai jelének tartja.

    Közösségi média, játék, szerencsejáték

    A szerhasználat nélküli addiktív viselkedések közül a közösségi média okozza a legnagyobb aggodalmat: sok fiatal maga is elismeri, hogy túl sok időt tölt rajta. A videójátékok problémás használata stabil maradt. A pénzes szerencsejáték egyelőre kisebbséget érint, de terjed.

    A nemek között is van különbség. A fiúknál gyakoribb a rendőrségi ügy, valamint a játékhoz és a szerencsejátékhoz kötődő kockázat. A lányoknál a problémás közösségimédia-használat és az érzelmi nehézségek alkohollal való oldása gyakoribb.

    Miért fontos ez nekünk?

    A portugál eredmények egy addiktológiában jól ismert jelenséget erősítenek meg. Amikor az átlagos fogyasztás csökken, a megmaradó kockázat egyre inkább egy kisebb, halmozottan hátrányos csoportban összpontosul. Az ICAD szerint ezért a csökkenő számok nem teszik feleslegessé a célzott segítséget, sőt, éppen erre van a legnagyobb szükség.

    Magyarország is részt vesz az európai iskolai felmérésben (ESPAD), amely négyévente méri a 15–16 évesek alkohol-, dohány- és droghasználatát. A hazai adatokat érdemes ugyanezzel a szemmel olvasni: az átlagos számok mögött a sérülékeny csoportok helyzete lehet a legfontosabb.

    Szülőknek és pedagógusoknak a tanulság egyszerű: a kapcsolat, a figyelem és a biztonságos iskolai közeg védőhatása mérhető. Ha egy fiatal körül egyszerre sokasodnak a figyelmeztető jelek, érdemes időben szakemberhez fordulni. Ebben az addiktológiai adatbázisunk is segít.

    Forrás: Euronews (2026. október 12.)

    Az összefoglaló a Segítőháló saját szerkesztése a megjelölt forrás(ok) alapján. A teljes eredeti cikket a forrásnál olvashatod.

  • Ritkábban iszunk, mint az uniós átlag – de a statisztika nem mondja el, mennyit

    Első ránézésre kedvező képet mutatnak az Eurostat friss, 2025-ös adatai a magyarok alkoholfogyasztásáról. A 16 év feletti lakosság mindössze 7,8 százaléka iszik legalább hetente, miközben az Európai Unióban ez az arány 24 százalék. Ennél is feltűnőbb, hogy a megkérdezettek 45,6 százaléka egyáltalán nem ivott alkoholt az elmúlt egy évben, az uniós átlag pedig 33,5 százalék.

    Mit mutatnak a számok?

    A hetente ivók csoportja két részből áll össze. Magyarországon a lakosság 2,1 százaléka naponta, további 5,7 százaléka hetente iszik. Az EU-ban ugyanez 4,8 és 19,2 százalék. A különbség minden korcsoportban megvan. Az 50–64 évesek között itthon 9,6 százalék iszik hetente, az unióban 28 százalék. A 65 év felettieknél 9,2 százalék áll szemben 25,6 százalékkal.

    A fiatalok adatai különösen alacsonyak. A 16–24 éves magyarok közül naponta mindössze 0,2 százalék, hetente 3,1 százalék iszik, ami nagyjából negyede az uniós értéknek. A korosztály 54,1 százaléka az elmúlt évben egyáltalán nem fogyasztott alkoholt.

    Nagy a különbség a nemek között is. A napi ivók aránya a férfiaknál (3,6%) mintegy ötszöröse a nőkének (0,7%), és a nők több mint fele (56,7%) egyáltalán nem iszik. A legmagasabb napi fogyasztás a 65 év feletti férfiaknál látszik: 7 százalékuk iszik minden nap.

    A trend is javuló: 2022 és 2025 között itthon a napi ivók aránya 2,6-ról 2,1 százalékra csökkent, az absztinenseké 44,4-ről 45,6 százalékra nőtt.

    Amit a felmérés nem mér

    A Portfolio elemzése arra figyelmeztet, hogy a kedvező gyakorisági adatok félrevezetők lehetnek. Az Eurostat kérdőíve csak azt kérdezi, milyen gyakran ivott valaki az elmúlt 12 hónapban. Azt nem méri, mennyit iszik egy-egy alkalommal: egy pohár bort vagy fél liter tömény italt. Nem derül ki belőle a nagyivás gyakorisága, és az sem, mekkora egészségkárt okoz az alkohol.

    Addiktológiai szempontból ez a lényeg. Az alkoholhoz kötődő ártalmak jelentős része nem a rendszeres, mérsékelt fogyasztásból, hanem a ritkább, de nagy mennyiségű ivásból és a függőségből fakad. A ritkábban ivó népesség mellett is lehet súlyos a probléma egy kisebb, sokat ivó csoportban.

    Mit jelent ez a gyakorlatban?

    A számok azt is mutatják, hogy Magyarországon erősen kettéválik a társadalom: sokan egyáltalán nem isznak, és egy kisebb csoport iszik rendszeresen. A megelőzés és a segítség szempontjából ez a kisebb csoport a fontos, különösen a középkorú és idősebb férfiak, akiknél a napi ivás a legelterjedtebb.

    Hogyan mérheted fel a saját ivásodat?

    A gyakoriság önmagában tehát keveset mond. A saját szokásaid jobb felmérésére a világszerte használt AUDIT-kérdőív alkalmas, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) fejlesztett ki. Tíz kérdése nemcsak azt nézi, milyen gyakran iszol, hanem azt is, mennyit, előfordul-e nagyivás, és okozott-e már az ivás problémát neked vagy a környezetednek. Ha az eredmény kockázatos fogyasztást jelez, érdemes szakemberrel átbeszélni.

    Ha magadon vagy egy hozzátartozódon látod a problémás ivás jeleit, az országos addiktológiai adatbázisunkban megyénként keresheted a gondozókat, önsegítő csoportokat és segélyvonalakat.

    Források: Portfolio (2026. szeptember 29.) · Economx (2026. október 4.)

    Az összefoglaló a Segítőháló saját szerkesztése a megjelölt forrás(ok) alapján. A teljes eredeti cikket a forrásnál olvashatod.

  • Mi az alkoholizmus? Hogyan gyógyulunk?

    Mi az alkoholizmus? Hogyan gyógyulunk?

    Az alkoholizmus szót egy olyan viselkedésmintára szoktuk mondani, amikor valaki olyan sokat iszik alkoholt (sört, bort, töményet), leginkább annak tudatmódosító hatásáért, hogy ez a szokás már átveszi az élete felett az irányítást. Azonban maga az alkoholizmus szó az idők során meglehetősen sok negatív konnotációt vonzott magához – magyarán a használata meglehetősen megbélyegző lehet, akaratunkon kívül is: a szóhasználat befolyásol; ezért a szakemberek manapság alkoholhasználati zavarnak mondják. Az egyszerűség kedvéért azonban ebben a cikkben alkoholizmusról és alkoholista emberekről lesz szó. 

    Az alkoholizmus alapvetően függőség. Valamennyien függünk bizonyos alap dolgoktól, azonban könnyen előfordulhat, hogy olyan szereknél (alkohol, kábítószer) vagy tevékenységeknél (közösségi média nézegetés), ahol rövid távon pozitív élményeket kapunk, az ember folyamatosan azt az élményt kergeti, amelyet az elején kapott. Ezzel aztán beleesik az alkohol csapdájába, mert egészen rövid távon ugyan kellemes érzéseket kelt bennünk, hosszú távon azonban tönkretehet egy életet. Az alkohol hatása ugyanis bonyolult biokémiai és hormonális folyamatokat indít el a testünkben, amelyek hónapok vagy évek során gyakorlatilag szép lassan átalakítják a vágyainkat, döntéseinket – és mindig a rövid távú döntések lesznek a vonzóbbak.

    Szögezzük le: mint minden függőség, így az alkoholizmus is, nem bűn, hanem betegség. Ennélfogva lehetséges részlegesen vagy teljesen felépülni belőle. Bár az alkoholizmushoz kultúránkban rengeteg szégyen kapcsolódik, ezen kívül abszurd módon normalizáljuk és tabusítjuk egyszerre, okai nem ott keresendők, hogy valaki gyenge vagy eredendően rossz lenne. Az alkoholizmus valójában egy eredménytelen és félresiklott megoldási kísérlet egy többnyire gyerekkori traumára. Az alkohollal próbáljuk megoldani azokat a problémákat, amelyekre nem ez a megoldás, és végül maga az alkoholizmus lesz a probléma. Azonban felnőttként mégis felelősséggel vagyunk a tetteinkért. 

    A bajok gyökere minden esetben jóval régebbi: azok a viselkedésminták, amelyek gondokat okoznak az életünkben, valójában csak eredményei azoknak a traumáknak, elhanyagoltságnak, elhagyatásnak, amelyeket gyerekkorunkban átéltünk ilyen-olyan okokból. Amíg ezekkel nem nézünk szembe, a viselkedésünk, és emiatt a problémáink sem fognak változni. Legelőször azonban az önpusztító alkoholizmus az, amellyel szembe kell nézni. 

    Milyen tünetei vannak az alkoholizmusnak? 

    Az alkoholizmusnak számos tünete van, azonban a hozzátartozók számára ezek nehezen felismerhetőek, hiszen ő is sokszor az alkoholista szemüvegén látja a világot. Bárki más számára azonban a nyilvánvaló tények épphogy ki nem szúrják az ember szemét. 

    A legfeltűnőbb tünetek közé tartozik a másnaposság. Aki folyamatosan iszik, az tulajdonképpen a másnaposság által okozott rossz érzéseket szeretné megúszni – paradox módon azonban épp a másnaposságot állandósítja ezzel. Az alkohol lebontása ugyanis stresszhormonokkal jár, és a további ivással ezt szeretnénk elkerülni – csakhogy a módszer sajnos nem működik.

    További tünet még a nagy mennyiségű alkohol fogyasztása (és a tényt valójában nem tudja elfedni semmilyen önigazoló érvelés), illetve ehhez kapcsolódóan az állandó sóvárgás az ital iránt. Feltűnő jel a család, a feleség, gyermekek, valamint a barátok elhanyagolása, valamint olyan tevékenységek abbahagyása, amelyekben korábban öröme telt az embernek. 

    Előfordulhat, hogy valaki rendesen és keményen dolgozik, és a munkájára látszólag nincs hatással az ivás – azonban ha a többi tünet egyezik, ez még ugyanúgy alkoholizmusnak minősül, leginkább a hatását tekintve. 

    Vörös zászlónak minősül a leszokási kísérletek kudarca, a hozzászokás és a fokozódó tolerancia az alkoholhoz (ez okozza a nagy mennyiségű ital fogyasztását), és az, hogy az illető képtelen leállni az ivással, noha nyilvánvaló számára is, hogy a testi tünetek és betegségek az alkoholfogyasztás számlájára írható. 

    Honnan tudhatom, hogy valaki alkoholista-e? 

    Amikor gyanakodni kezdünk, hogy valakinek komoly problémái vannak az ivással, nehéz a dolgunk, hiszen a tagadás fala elég vastag tud lenni. Mégis segítségünkre lehet, ha utánaolvasunk a témának, akár hozzátartozóként, akár függőként vagyunk érintettek. Másrészt léteznek tesztek is: akár egy precíz, kurta alkoholizmus teszt elvégzése is sok olyan dologra rávilágíthat, amellyel addig nem tudunk szembenézni. 

    Az alkoholizmus tesztek anonimak, és a legfőbb céljuk, hogy felmérjék, hogy veszélyben van-e az ember. Többnyire ugyanis nincs éles választóvonal a szociális ivás és az alkoholizmus között; és sokan, akik úgy gondolják, hogy kontroll alatt tartják az ivásukat, már régen belecsúsztak a veszélyes zónába. 

    Hogyan segíthet a hozzátartozó? 

    Hozzátartozónak lenni emberfeletti módon nehéz. 

    Két dolog nehezíti meg, hogy hozzátartozóként segítséget nyújtsunk alkoholista párunknak, szülőnknek, testvérünknek, gyermekünknek. Az egyik maga az alkoholista romboló viselkedése, amely, mire észrevesszük, hogy nagy a baj, már gyakran igen súlyos károkat tud okozni a másik ember testében-lelkében, és a kapcsolatukban. Ilyen körülmények között nehéz szeretetet tanúsítani és kitartani, még akkor is, ha elszakíthatatlan vérségi kötelék fűz az illetőhöz. 

    Bántalmazó viselkedés esetén, ha nem sikerül tudatosítani az alkoholistával a függőségét és a tettei romboló hatását,  a megoldás csak az lehet, hogy ki kell menekíteni a magunkat, s különösen a gyermekeket a bántalmazó közegből

    Van azonban egy másik dolog is, amely sokszorosára fokozza a helyzet nehézségét: ha a hozzátartozók maguk is függők, csak épp nem az alkoholtól, hanem a társtól. És itt nem az anyagi, inkább a lelki értelemben való függésről van szó. A társfüggő  személy megküzdési stratégiája a magánnyal nem az alkohol, hanem a mindenáron való megfelelni vágyás. Ő az, aki mindig mindenkinek igent mond, mindent megtesz, akkor is, ha nem kérik – belül azonban elvárja, hogy cserébe kapja meg azt, amit nem mond ki, csak titokban vágyik rá: az elfogadást és a szeretetet. Cserébe belül sokszor a düh rágja, hiszen hiába tesz meg mindent, a dolgok nem változnak…

    A határokat szabni nem tudó viselkedés azonban ahelyett, hogy javítaná, csak rontja a helyzetet. Az alkoholistának ugyanis nem arra van szüksége, hogy elfogadják az alkoholizmusát, hanem arra, hogy valaki határt szabjon neki: olyan határt, amelynek ütközve talán be tudja látni, hogy most már muszáj változni. Sokaknak csak az a fájdalmas felismerés tud a változáshoz löketet adni, hogy elveszítheti a szeretteit. 

    A hozzátartozónak először tehát önmagát érdemes megvizsgálni. Hiszen csak egy egészséges határokkal rendelkező személy tud segíteni annak, aki maga is ezzel küzd. És mivel a társfüggőség nem olyan tudatmódosító hatású, mint az alkohol, ezért egy fokkal könnyebb van a hozzátartozónak, ha “csak” kodependens.

    Arra is fel kell készülni azonban, hogy ha a változás megtörténik. A család egy élő rendszer, amelynek ha az egyik tagja megváltozik (például ha az alkoholista apa normális, szerető családapává változik), az az egész rendszer megváltozását hozza magával, és meg kell találni a hozzátartozónak is a helyét az új felállásban – ez pedig nem mindig könnyű. 

    Hogyan lehet leszokni az alkoholról? 

    Az alkoholról való leszokás hosszú folyamat, és nem is lehet anélkül megvalósítani, hogy az ember át ne alakuljon közben. Mint minden transzformáció, ez is fájdalmas tud lenni. A világ minden mítoszának szimbolikus nyelvén van alvilágjárás, az alvilágnak pedig a legfőbb tulajdonsága: hogy sötét. De még mindig jobb kijönni az alvilágból, mint ott ragadni. 

    Az első lépés annak a felismerése, hogy ez, ami van, így nem mehet tovább. Akár az ember egészsége, akár a családi kapcsolatai vagy a munkahelye roppan bele, általában elég nagy dolognak kell ahhoz történnie, hogy egy alkoholtól függő ember elkezdjen szembenézni azzal, hogy muszáj változtatni, őneki kell változtatni, és most azonnal el kell kezdeni. 

    A felismerés mellett fontos, hogy az ember tájékozódjon. Ma már rengeteg szakirodalom és internetes honlap érhető el, amelyekből az ember egy kicsit megértheti a folyamatokat, amelyek az akarata ellenére működtetik az életét. Ez a fajta tudatos rálátás lényeges ahhoz, hogy az ember el tudja kezdeni az alkoholizmus kezelése fedőnevű kemény külső-belső munkát. 

    Ami nélkül nem megy: a támogatás. Az ideális az, ha a hozzátartozók, házastárs, szülők, gyermekek, barátok segítsenek, de ha más nincs, sorstársközösségekben is tudunk támogatást találni. 

    A leszokáshoz nincs egyetlen üdvözítő út, hiszen sokfélék vagyunk – többféle módszer van, amelynek mindegyike eredményes lehet. Eredményen azt kell érteni, amikor valakinek az életét már nem az ital iránti sóvárgás irányítja, hanem kezébe vette a saját sorsát, és szembenézve a démonaival képes nemet mondani az alkoholra, és igent azokra a dolgokra, amelyek valóban fontosak neki. 

    Az egyik hatékony módszer a híres 12 pontos Anonim Alkoholista csoportok, illetve a hasonló, Minnesota-módszeren alapuló közösségek metódusa. Ez a fajta felépülési út betegségtudaton alapul, vagyis azt mondja, hogy aki egyszer alkoholista, az örökre az marad, de nagyon is lehetséges tiszta állapotban maradni és élni úgy az életet. A módszernek komoly spirituális háttere és közösségi támogatása van, és eredményes tud lenni azok számára, akiknek erre a fajta elvágólagosságra van szüksége. Valamint valamivel hozzáférhetőbb, mint a többi leszokást segítő út, hiszen országosan számos városban megtalálhatóak AA-csoportok. 

    Azonban nemcsak betegségtudatos modell létezik. Alternatív modellek által felépülő embereket vizsgáló kutatások feltérképezték, hogy lehetséges teljes felépülés az alkoholizmusból, és lehet mértéktartóan inni az után is, hogy az ember egyszer már alkoholista volt. A magán-addiktológusok személyre szabottan keresnek megoldást és kivezető utat a hozzájuk fordulónak, ezt azonban az tudja igénybe venni, aki ezt a fajta ellátást anyagilag megengedheti magának. Online programok is vannak, akinek ez a módszer lenne megfelelő, igaz, ezekhez nagyrészt angol nyelvtudás szükséges. 

    Hová fordulhatok, ha addiktológiai segítséget keresek? 

    Aki addiktológus segítségét keresi, kezdheti a háziorvosánál, a helyi kórházban vagy rendelőintézetben is, hiszen jól képzett addiktológus szakemberek dolgoznak Magyarországon is. 

    Aki magán-addiktológia segítségét venné igénybe, több honlapot vagy addiktológiai keresőt talál, ahonnan el tud indulni, és a lakhelyének és pénztárcájának megfelelő megoldást tud találni. 

    Akárcsak pszichológusnál, az addiktológussal kapcsolatban is fontos a személyes szimpátia és bizalom. A magán-addiktológusok közt előfordulnak olyanok, akik maguk is függők voltak, így sokkal jobban átérzik és megértik az alkoholista küzdelmét, mint az, akinek sosem kellett ezzel megküzdenie; ez is szempont lehet szakember választásánál. 

  • A társfüggőség jelei és a kodependencia megoldása

    A társfüggőség jelei és a kodependencia megoldása

    A függés társadalmában élünk. Az ember persze mindig függött a víztől, a levegőtől, az élelmiszertől és a tűztől, de amikor a függés olyan tárgyra irányul, amely nem hozzátesz, hanem elvesz az ember életéből, akkor az már kevésbé szerencsés. A nehézség az egészben onnan adódik, hogy nem vesszük észre, hogy amiről azt gondoljuk, hogy úgy kell nekünk, mint a levegő — valójában tönkretesz minket. 

    (more…)
  • Érzelmi biztonságot keresünk – hol eredményesen, hol tévutakon járva

    Érzelmi biztonságot keresünk – hol eredményesen, hol tévutakon járva

    A párkapcsolatokban az a legerőteljesebb motivációnk, hogy biztonságban érezzük magunkat. Egy olyan társ mellett, aki érzelmileg jelen van számunkra, akire számíthatunk. A párkapcsolatok felnőtt kötődés fókuszú megközelítése Dr. Sue Johnson, az Ottawai Egyetem professzorának nevéhez fűződik.

    Az Érzelem Fókuszú Terápia (EFT) a kötődés iránti mély, velünk született vágy meghatározó szerepére helyezi a hangsúlyt, és ennek mentén kínál térképet és megoldásokat párkapcsolati konfliktusaink megoldására, hiányaink betöltésére. Alapvető terápiás tapasztalata az, hogy kötődési igényünket csak ritkán vállaljuk fel, ha pedig mégis sikerül megtennünk, akkor létrejöhet az érzelmek tánca.

    Az érzelmek színezik ki a világunkat, mozgatnak, cselekvésre késztetnek, mintegy szervezőelvként vannak jelen az életünkben. Ha az érzelmeken képesek vagyunk változtatni, akkor lehetőségünk van másképp cselekedni. Az emberek úgy tudnak előbbre lépni, ha érzelmileg kiegyensúlyozottak, ezzel szemben az érzelmi egyedüllét, elhanyagolás megbetegít. Az érzelmi elszigeteltség felnagyítja minden más nehézségünket is, így az alapproblémák csak romlanak. Viszont ha számíthatunk valakire, ha mások gondolnak ránk, az olyan számunkra, mint az oxigén, hiszen ez a legalapvetőbb vágyunk.

    A boldog párok is veszekednek – ez rendben is van, de ha már érzelmi elkülönülés van közöttük, akkor ez egy vírus, ami eltávolítja őket egymástól.

    Szükségünk van az érzelmi visszajelzésekre

    Sue Johnson a gyermek-anya kapcsolaton keresztül mutatja be, mennyire fontosak számunkra az érzelmi visszajelzések. Amikor nincs meg az anya részéről a pozitív reakció, arca semlegességet vagy elutasítást sugall, akkor a gyermek negatív visszajelzéseket ad, sírni kezd, mivel nem bírja elviselni stresszt, amit az érzelmi elutasítás okoz benne.

    Amikor a csecsemő keservesen sír, azt segélykiáltásnak értelmezhetjük. Azt tükrözi, hogy nem találja azt, akihez kötődni akar, aki biztonságot adna számára. A pároknál ugyanez történik – csak néhány évtizeddel később. Amit a felszínen látunk, a düh, harag vagy a betegségek, ugyanúgy segélykiáltások. Felnőttként is érzékenyek maradunk az elutasításra, szükségünk van a szeretett személy közelségére.

    A jó kapcsolat és a rossz is kihat az agyi működésünkre is. Az elhagyatottságot, visszautasítást az agy ugyanazon területe dolgozza fel, mint a fizikai fájdalmat.

    Egyfajta trauma számunka a magány. Ehelyett arra van szükségünk, hogy biztonságban legyünk. Ha látnak, hallanak, megérintenek minket, az biztonságot ad.

    Ha elesnénk, legyen, aki megtart minket

    A biztonságos kötődésre pedig azért van szükségünk, hogy kialakuljon az énképünk. Az a fontos, hogy közelebb kerüljünk azokhoz, akiket szeretünk. Ez egy mindig alakuló és változó folyamat. Azok a fiatal nők, akik biztonságban érezték magukat, sokkal magabiztosabbak voltak az életükben, mivel nem voltak a veszélyes „univerzumban” egyedül. Gyorsabban érték el a karriercéljaikat. Épp olyan bátrak, mint a gyerek, aki tudja, hogy az édesanyja elkapja, ha leesik a mászókáról, ezért bátran felmászik rá.

    Az EFT célja, hogy a kliens is érzelmileg hozzáférhetővé váljon, „bevonódjon” a saját érzéseibe. Ha erre képes lesz, akkor válaszkész tud lenni a másik ember érzéseivel kapcsolatban is, és ekkor már érzelmeit iránytűként tudja használni saját életéhez.

    Ha az anya csak akkor reagál, ha a gyerek sikít, akkor ő folyamatosan készen lesz sikítani – és nagyon könnyen szorongó felnőtté válhat. Ha szorongóan kötődik, vagyis nem bízik benne, hogy az anyja ott lesz, amikor szüksége van rá, akkor majd ki akarja kényszeríteni a számára biztonságot adó reakciót. Ebből a párok esetében a felszínen az látszik, hogy a felek kritizálják egymást, agresszívak, parancsolgatnak… tehát valahogyan válaszreakciókat akarnak kicsikarni a másikból, mégpedig úgy, ahogyan akkor és ott ők képesek rá.

    Eszerint az érzelmekre fókuszáló párterápia nem diszfunkcionálisnak tekinti az embereket, illetve a párok tagjait, hanem olyannak, akik valamilyen módon kifejlesztették a túlélési képességét.

    Azért működnek így, mert csak ekképp tanulták meg szabályozni a saját sebzettségüket. Viszont ezek a megoldások, illetve „betegségek” egy idő után korlátozóvá válnak, akadályoznak.

    A romantikus szerelem ehhez képest egy túlélési kód: ott van a szeretett személy, aki vigyáz ránk, ha leesnénk a mászókáról. Ez az érzelmi biztonság lenyugtatja az idegrendszerünket, egyensúlyt ad. Segít ha elfogadjuk a másik ember érzésvilágát, visszatükrözzük azt, amit érzünk belőle, és így létrejön az érzelmeink tánca, amely egy biztonságos, kiegyensúlyozott párkapcsolat felé visz.

    Forrás: vasarnap.hu/2020/05/23/erzelmek-tanca-a-parkapcsolatban

    Szerző: Dobrai Zoltán – Családterapeuta (jelölt), mediátor, mentálhigiénés szakember